2011. január 9., vasárnap

fekatűz

rég nem csüccsentem ide
olvasgatom mások blogját, elgondolkodtató mind..
próbálom utólérni magam, mint általában
vagy mintha a várost, vagy az egész világot felülről látnám, közben magam keresve
lekötnek az értelmetlen dolgok, féltem a drága időm, mégsem vigyázok rá kellüképp..
bár ez így túl enyhe.. egyáltalán nem vigyázok rá, és itt a pont
kicsit a szürke hétköznapok.. valahogy a fojtogató szürkeség, ahova nézek, ahova lépek, félek hogy belép a szférámba :p aztán odaleszek én is, a szürkeségbe
beolvadok..?
vígasztalni próbál a gondolat, hogy jön az egyetem, kicsit kimozdulhatok, aham..
mellesleg nincs kedvem semmihez
bár inkább.. semmire sem veszem rá magam, s amit helyette csinálok úgy általában, bánhatom, mitszámít
s hogy mi értelmeset(?) csináltam mostanában, hát fodrász, meg fülszúrás, persze fiatal az ember
mikor úgyvagyok, hogy úgyérzem nem tudok élni, az első pillanatba sűrítenék bele mindent, amiről úgy érzi az agyam hogy érték, aztán meg rájövök, hogy mekkora marha vagyok
élet, mint tett, cselekvés, felismerés, elismerés, megbánás, fejfájás
hol vagy? itt
hogy vagy? meg
s körülöttünk ki látszik igaz embernek? hány falja mohón a bizalmat, majd játszik vele.. majd röhejes az ember, ha naívnak látszik.. bár az is baj ha jóhiszemű
manapság másban a szart kell keresni legelőször, mert ritka, hogy ne legyen
ez nem célzás, csak megjegyeztem
a szabadság meg.. nem csak az emberi mivoltunkra vonatkozó törvények által gátlódik
hanem egyik ember gátolja a másét
azzal állít korlátot a másiknak, hogy közben a sajátjait küzdené le, s nem lehet egyszerre jó mindenkinek
ha volna világ, ahol minden és mindenki tökéletes volna.. azt ki unná meg leghamarabb?

tegnap azon törtem a fejem, hogy vajon a két embertípus, jelenesetben a jó és a rossz, mennyire különülhet egymástól
angyal-ördög alapon
senki sem lehet teljesen jó, hajlamosak vagyunk gyűlöletre, emberi voltunknál fogva, ezt elfogadta mindenki
másik oldalról meg, van-e olyan ember, akiben nincs más, csak gonoszság, anarchia? vajon az örök pusztításból elege lenne-e a leggonoszabb embernek?
elárulom, hogy úgysejtem, a legsötétebb emberi lélek rengetegében is ég egy lángocska
úgyvélem, ez a két abszolút pont, sötétség-fény nem embernek való, éppúgy ahogy eddig senki nem számolt el végtelenig (csák noriszról meg nem minden igaz)
mindegy, valami ilyesmin járt az eszem, idétlenül gyártottam le ide, érti aki érti

na, időjárás
letör, mint korhadt ágat
ez nem tél, hanem valami gyenge próbálkozás
a globális melegség wtf  =/

najó, bepótoltam pár elmaradott napot, elég
estét mindenkinek

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése