2011. január 16., vasárnap

2011. január 15., szombat

volt ott :)

húmiet zenéltünk vala :)
azért mentem csak hogy hallgatózzak, de lett belőle kalimpálás
folyt a víz heh
s szerették, én is szerettem, s még sok ilyet

2011. január 10., hétfő

2

még ennyi.. nap
s most mennyire is azt kéne mondjam, hogy hogy várom már
nem mondom, eddig vártam
most meg ittvagyok, hogy nekifogtam gondolkodni
fiatalok miért lennének nagykorúak?
 1. hogy legálisan szeszelhessenek
 2. hogy legyen jogsijuk
 3. meg még egy bog legális szar, azzal a nappal kezdődően
aztán összetörnek egy verdát, meg pármillió agysejttel kevesebb, de megvolt, jó volt
meg persze már lesittelhetnek
és hol ebben az érték?
jó, több a lehetőség, de legtöbb fiatal más szemszögből nézi a 18+t.. meglesz ez is, majd mennyire hamar telik minden.. most is hamar telik, ezután méginkább, aztán meg..
visszamennénk az időben
és lehet hogy most örülünk az életnek, de majd ha akkor visszajönnénk.. talán akkor is azért jönnénk hogy örüljünk neki..
csak éppen másféleképp

úgyvélem, már rég felnőtt kell legyen egy ember ahhoz hogy megérjen a saját gyermekkorára, serdülőkorára
muris, hogy mennyire késő már

2011. január 9., vasárnap

fekatűz

rég nem csüccsentem ide
olvasgatom mások blogját, elgondolkodtató mind..
próbálom utólérni magam, mint általában
vagy mintha a várost, vagy az egész világot felülről látnám, közben magam keresve
lekötnek az értelmetlen dolgok, féltem a drága időm, mégsem vigyázok rá kellüképp..
bár ez így túl enyhe.. egyáltalán nem vigyázok rá, és itt a pont
kicsit a szürke hétköznapok.. valahogy a fojtogató szürkeség, ahova nézek, ahova lépek, félek hogy belép a szférámba :p aztán odaleszek én is, a szürkeségbe
beolvadok..?
vígasztalni próbál a gondolat, hogy jön az egyetem, kicsit kimozdulhatok, aham..
mellesleg nincs kedvem semmihez
bár inkább.. semmire sem veszem rá magam, s amit helyette csinálok úgy általában, bánhatom, mitszámít
s hogy mi értelmeset(?) csináltam mostanában, hát fodrász, meg fülszúrás, persze fiatal az ember
mikor úgyvagyok, hogy úgyérzem nem tudok élni, az első pillanatba sűrítenék bele mindent, amiről úgy érzi az agyam hogy érték, aztán meg rájövök, hogy mekkora marha vagyok
élet, mint tett, cselekvés, felismerés, elismerés, megbánás, fejfájás
hol vagy? itt
hogy vagy? meg
s körülöttünk ki látszik igaz embernek? hány falja mohón a bizalmat, majd játszik vele.. majd röhejes az ember, ha naívnak látszik.. bár az is baj ha jóhiszemű
manapság másban a szart kell keresni legelőször, mert ritka, hogy ne legyen
ez nem célzás, csak megjegyeztem
a szabadság meg.. nem csak az emberi mivoltunkra vonatkozó törvények által gátlódik
hanem egyik ember gátolja a másét
azzal állít korlátot a másiknak, hogy közben a sajátjait küzdené le, s nem lehet egyszerre jó mindenkinek
ha volna világ, ahol minden és mindenki tökéletes volna.. azt ki unná meg leghamarabb?

tegnap azon törtem a fejem, hogy vajon a két embertípus, jelenesetben a jó és a rossz, mennyire különülhet egymástól
angyal-ördög alapon
senki sem lehet teljesen jó, hajlamosak vagyunk gyűlöletre, emberi voltunknál fogva, ezt elfogadta mindenki
másik oldalról meg, van-e olyan ember, akiben nincs más, csak gonoszság, anarchia? vajon az örök pusztításból elege lenne-e a leggonoszabb embernek?
elárulom, hogy úgysejtem, a legsötétebb emberi lélek rengetegében is ég egy lángocska
úgyvélem, ez a két abszolút pont, sötétség-fény nem embernek való, éppúgy ahogy eddig senki nem számolt el végtelenig (csák noriszról meg nem minden igaz)
mindegy, valami ilyesmin járt az eszem, idétlenül gyártottam le ide, érti aki érti

na, időjárás
letör, mint korhadt ágat
ez nem tél, hanem valami gyenge próbálkozás
a globális melegség wtf  =/

najó, bepótoltam pár elmaradott napot, elég
estét mindenkinek

2011. január 3., hétfő

2011

újabb év repült el
mint mindegyik elején, azt mondom, még sok van a végéig
minek?
az utolsó percekben úgyis csak az jár a fejemben: milyen rövid volt ez is
valahogy az élet is ilyen rövid, éppezért sürget minden perc, fontos, hogy megragadjunk mindent, amit lehet
ebben az évben (is?)

nameg az ünneplés
egy pár jó arc győzött meg hogy velük menjek
persze semmit nem bánok, s van mit köszönjek
úgyvolt, hogy adtam, kaptam
majd nem ittam, csak vedeltem ---> [...]
a fenti pontokat leszámítva jó volt, megismételném, velük, bárhol, bármikor

osztán kicsit ide-oda kéne tegyem magam, mert sohasem érem utól.. magam

léneygében, kicsit megkésve kívánok minden olvasómnak egy sokoldalról gazdag kétezertizenegyet
s mint már mondottam, ragadjuk meg mi megragadható