passed away sooo fast

kedves Blogom, nem írtam rád egy adag ideje..

most pedig újra kintről befele haladva lesz itt minden

neem tavaszodik.. olyan szél fúj hogy a szussz fagy bele az emberbe, de mit lehet tenni.. felöltözni.. járdán arasznyi jég, a napsugár mint remény van jelen, ilyen hidegben én csak vágyom rá és próbálom elérni.. árnyékra most nincs szükség.. fájdalmas ahogy ez a hideg bebújik a kabát alá.. de tényleg..

a drága jó Gimnázium

itt vagyok, hogy lassan vége, pedig épp tegnap volt, hogy három és fél éve eltévedék a sok új arc között, a nagy épületben

és igen, mondhatnánk, hogy a górék mi vagyunk.. vééégzősök.. sakkor? talán épp mi szorulunk a leginkább segítségre, baráti, lelki, de sokszor fizikai támaszra

éccségi.. közeleg könyörtelenül.. és muszáj meglegyen, utak veszhetnek el, de épp kezdődhetnek.. és muszáj kezdődnie egynek, úgyérzem.. és itt a könnyű út nem tartogat mást számunkra mint elbukást

s itt vagyok én, egy halom lustaság, egyedül, a nap legnagyobb részében, és úgy telik el minden értékes perc hogy utána majd mélyen megbánom.. hogy ezt is elcsesztem.. meg ezt is.. s miért nem tudtam kicsit.. odafigyelni magamra, magamért

a fülem megmaradt érzékenynek.. a zene, mint minőség, szöveg, mint értelem

várom hogy valami vidítót is tudjak ide festeni

"Like reflections on the page
The world's what you create"

                          Dream Theater