boldog Karácsonyt

legyünk elég nagyok ahhoz hogy az ajándékok mögé nézzünk

még semmi

újabb 2 hét lazítás(?), mikor nem vagyok kötve szinte semmihez
s mint ilyenkor általában, hanyagolva érzem magam, általam, mások által
mit lehet tenni, itt, a szinte semmi közepén, ahol..
sokszor jönnek a kérdések
-mi van itt?
s a válasz
-semmi, nyomor, semmi
s havazott egyet, most meg elolvadt, egyik nap még -20 ma már pluszfok, csodás
s mennyivel könnyebb azt elmondani, hogy mi nem tetszik
a mai ember meg panaszkodik és ócsárol mindent és mindenkit ahelyett hogy meglátná az egyre kevesebb jót és abba fektetne
és most jön pár nap, karácsony, hogy fedezzük fel a jót
kec kec
izé
kac kac

ez a mai

lement a karácsonyi
+1 valami +1 adag tapasztalat
végülis, így utólag, örülök neki
volt pár baki, de páran meghatódtak, és ez szép

majd egy sör utána a kárpátban
ami a napi fáradságot egyhelyre sűrítette, most alig van erőm, reszket mindenem
igyekszem onnan haza, mert ígértem, hogy itt leszek
erre megdöfnek
sokszor hiába van az emberben csordultig a jóindulat, félreértik, megharagszanak
a félreértett meg nem örül ennek
én se

holnap suli, 2 román versből kéne bár egyet tudni
az évben az utolsó nap suli, lehet hogy kivételesen kellemetlen lesz
de mit lehet tenni
eltűrni




és csak tűrni és tűrni és tűrni..

én már tűrtem, tűrj te is (magyar népmese a kenyérrel :D)

persze ez csak eszembe jutott, senki ne vegye magára.. csak fogadja el, hogy az életben van ilyen is

mi lenne..

ha egy napig, vagy akár egy fontos órán át
senki sem tudna megszólalni
és nem érdekelnének a szavak, a mozdulatok sem
csak pár elnyújtott pillanat, mikor az egyik a legőszintébb érzéseivel nézne a másikra
és a viszonzás
majd mindenki megérezné..

hogy a másik mit érez iránta
hogy mit szeretne tőle
hogy mire van szüksége

utána pedig vagy fagy vagy tűz 
vagy semmi




a két naaagy szó lehet nyomatékosabb lett volna, ha fordítva kerülnek be.. de ez csak a hanghatás vagy hogyismondják

how

ami napok óta hull
szép dolog, kellemesen ért, nem számítottam rá
az utca porát elfödi
persze most is van sár, meg latyak
meg a napi ötszöri hóseprés az ötszöri görnyedés, az ötszöri kézmegfagyás
itt van fél tizenegy, hogy már ég a szemem
kint megy a megasztár döntő, nem izgat, de majd biztos megkérdem ki nyerte, merthát lehetne nagyobb varázsa

aztán meg
pár perc boldogság, mely talán elolvad, mint a hó..
akkor már pár csepp lesz belőle
s ha el is olvad, így az ünnepekre
legyen ki csöpögtessen   <-----hú ez viccesen hangzik

jó nagy legyen a tócsa, tó, s bár tenger csak nehezen lehet
bár egyszer egy évben.. vagy kettőben.. vagy az egész életben

álom az álomban

érdekes... jelenség

én meg

(1) vagy V-n ülök, és rohadtú feledékeny vagyok

(2) vagy szétszórt

vagy sok a fölös gondolatom

éés NEŰZDAZESZEDnET

híí a sivár élet :) kár, szerintem nem keret a világ..

kron rev

elmezavar
a reflexek impulzusvezetésében van ilyesmi: jön az inger, majd feedback, foreback: van egy szint, mint az origo.. majd ugrál az ékágé fel s alá, vicces görbét festve. Ígyjártam ma.. jött egy adag sokk, egyből éreztem, ripitya vagyok.. majd jött egy kicsivel jobb, egyengetni kezdett.. majd mikor megállapodott valahol, jött egy refrakter állapot.. bámultam, merengtem, nem tudjam mit higgyek és mit ne.. egy bizonytalansági fekete lyuk, melyből idő kell míg kimászik az ember
kimásztam, mert volt ki gyöngéden, kedvesen húzzon kifelé, ígyhát hagytam, új döntéseket hoztam, igyekszem egyenesbe kerülni

látni a fontosakat
látni a fontosat

a mai próbánk is egy nagy adag okoskodásból vette ki a részét, ahol pont azok nem beszélhetnek, akik a leginkább értenének az egészhez
kicsit mint a politika.. a suszter s a juhpásztor
nagy gáz, nagy gáz, de ezek az előljáróink, többen vannak, nem igaz?

nameg az indicatii scenice, Lina s Mioara pletyózása

s 7 előtt keltem, korábban mint máskor, hogy aztán egyek egy szinte semennyit hogy aztán ledőlhessek pár percre hogy aztán az a pár percem se legyen nyugodt hogy aztán felkeljek hogy segíthessek húgomnak hogy aztán álmosan pislogjak a társaimra

meg a "puhatestű éjszaka".. én is puhatestűnek érzem magam éjjel.. jön egy rémálom majd folyik a víz rólam, arra ébredek hogy benne fetrengek, csíkot húzhatnék magam után, vonszolva magam, fájdalmaimmal, a világommal a lábamhoz kötve.. pont mint egy puhatestű.. csiga.. pfúj

álmomban meg..







A történések pont a fordított sorrendben történtek. Vagy én írtam őket fordítva.

kari +kis műv

megírtam a magyardogát
jó kis esszé, tudtam valamennyit, abból szaporítottam ki 2 oldalnál többet
aztán egy vers, "Napló", nemtom kitől.. egyszerű nyelvezet, aprócska cselekmény, na hatolj mélyre :P
három oldalból eldől hogy mennyi marhaság

utána meg egy csodálatosan idegtépő karácsonyi próba..
én, hogy csöppet tán konyítok a zenéhez, azt kell hallgatnom, hogy az egyik széphangú okosabb a másiknál.. már csak kacagni tudom, mikor nálam is többet értenek a jó fülükkel a minőségi zenéhez
megjegyzem, lesz néző, kinek jobb hallása van, mint az előadóink közül párnak
semmi személyes, csak.. zavar
bár mondanék olykor csúnyábbat is

no mindegy, haza, kicsi szöszmötölés, állatorvos, kéne anatómiából is okulni
csak a fejem mind bukik előre

olvadás-havazás mix, de mit lehet tenni
nézni, merengeni, átkozódni.. utóbbitról valahol mélyen reméljük hogy használ.. és segít megkönnyebbülni
ha próbára akarom tenni magam, megpróbálom elfojtani a gondolatokat

több gondolati sík létezik.. van egy fő, az határoz, az a lényegesn szinte hallod
aztán a többi, tudod, hogy ott van, tudod, mit mond éppen, tudatfölötti?
hablatyolok.. bár szerintem érthető.. számomra

és igen, két napja még kettészakadtam volna
ma már kevésbé




már csak kéne valaki aki mindezt elhiszi

somoly

piszok hideg volt tegnap éjjel
lesz ez rosszabb is
pár szép gondolat felmelegített egy-egy rövid pillanatra
megyek az úton, egyszercsak azon kapom magam, hogy mosolygok
vicces dolog, főleg ha rájössz, hogy ezt látták
az a világ kell elfogadjon, amelyikben élsz, nem igaz? :)
egyedül lenni meg nem jó

erről majd' lemaradt a cím

szombat délután, enyhe fáradság, enyhe fejfájással kellemesen kellemetlen behatással van rám
úgyvan, hogy épp pár regényt kéne tudni hétfőre.. anyag megvan, kedv nincs
pár érdekes gondolat, pár kedves szó, kellemes pillanat
apró dolgok, melyek butaságnak tűnhetnek, mennyire fontosak annak az egy pillanatnak
pár perc szimfónikus-operás dörgés
kicsit kavarog a fejem a dolgoktól, melyek rám várnak, mégha nem is tudom mik azok
éjjel pedig szépen havazott, kár hogy nem maradt meg
ha tél, bár volna igazi

botlatorkál

nekifogtam tervezgetni.. kinézet, ilyesmi
ötletem meg nem sok van, ami úgy jön s tetszik is az belekerül
mint a Föld a háttérben, olyan mintha felülről néznénk, szinte belepottyanunk
kicsit emlékeztet az álmokra amikor zuhanok
meg szerintem jelképes.. annak érzem

legelső

"... erőt adott arra, hogy legyen merszem továbblépni a nagybetűs Életben, melyet azért írtam eleinte kicsi é-vel, mert annyira jelentéktelennek számít egy emberi élet a milliárdak közt.. De számomra mégis kivételes módon fontos ez az egy. És a saját élete mindenki számára legyen az. És mindenki jelentsen valamit sajátmagának. Anélkül elvesznénk. Ezért javítottam át utólag nagyra.."

-ezt mellesleg én gyártottam, hónapok óta.. alapigazság, de jobb, ha tudatosul

hosszabb bevezető, avagy befárasztó+

No.. ez az egész írás dolog nem ebben a pillanatban jött.. de ahogy utólért, az annálinkább fura volt számomra. Egyik pillanatról a másikra jött a késztetés. Pillanatnyilag eltöltött a változás érzete, fura érzés, de már elmúlt, mivel nekifogtam gépelni. Meg persze életemben talán először éreztem, hogy most nem potyára dolgozom, sokkalinkább önbizalom töltött el, képes voltam fizikai-lelki erőt belenyomni.
Irogatásra még sosem gondoltam, legalábbis ennyire komoylan nem.. Ezt is csak lapokon kezdtem. azelőtt meg volt pár mesepróbálkozásom, régesrég, kitalált kősökkel, kiket más, már "létező" hősok hasonlóságára próbáltam megalkotni. Valahogy mind abbamaradt, kreativitás híján mindnek ötlete kimerült, nem is csodálom. hisz hogy lehet olyanokkal pattogni, amivel más már rég pattog. S a gondolat, hogy egyedi figurákat nem vagyok képes kitalálni, elvette a kedvem, nem tudtam folytatni. Mégsem bánom, mert tapasztaltam.
Majd egyik pillanatról a másikra jutottam idáig. Először a tollakat koptattam, most a gombokat nyomdosom

Magamról kicike: igazság az, hogy sosem voltam egy nyitott ember. A barátkozást szerettem, vagy hogy úgymondjam, nem kerültem, ha már muszáj volt (?). Persze a próbálkozások sem mindíg sültek el a legjobban.. Talán mert mindent próbáltam, csak magamat adni nem. Ez van, talán idővel majd megtanulom hogy kell. Ez a mai világban igazán nehéz dolog, nagyrabecsülendő, szerintem. Igyekszem morzsákat csipegetni önmagamból.. -ez murisan hangzik
Mindezekért szeretnék a szavak mögött önmagam lenni, hogy azt adhassam, amit igazán csak én adhatok. Pár gondolatot, ezt-azt. Itt majd én mesélek, bejegyzéseken keresztül, kíváncsian várva majd a véleményeteket, ellenvetéseiteket, vagy bármi mást, amit úgy jön, hogy írjatok.
Meg persze ha elfogadtok, az is jó
Egy új bloggernek nyilván muszáj bizonyos szintű tehetetlenséget elfogadnia ilyen téren, hiszen más mesél és más olvas, új ez még nekem.
No lesz itt minden, legalábbis úgy igyekszem majd. 
Vehetjük úgy is, hogy elég, ha majd egy dolog itt lesz: én

ez valami új

iggen
első blog, nem első gondolatokkal, úgygondoltam belekezdek
kíváncsiságból, és nem lelki bántalmakból

söö ma ne számítsatok sokra
sok a dolgom

amit közölni kívánok, az.. mindenféle.
sajátmagam, gondolataim (mint általában), de jöjjetek a javaslatokkal, vagy elvárásokkal :)