most pedig újra kintről befele haladva lesz itt minden
neem tavaszodik.. olyan szél fúj hogy a szussz fagy bele az emberbe, de mit lehet tenni.. felöltözni.. járdán arasznyi jég, a napsugár mint remény van jelen, ilyen hidegben én csak vágyom rá és próbálom elérni.. árnyékra most nincs szükség.. fájdalmas ahogy ez a hideg bebújik a kabát alá.. de tényleg..
a drága jó Gimnázium
itt vagyok, hogy lassan vége, pedig épp tegnap volt, hogy három és fél éve eltévedék a sok új arc között, a nagy épületben
és igen, mondhatnánk, hogy a górék mi vagyunk.. vééégzősök.. sakkor? talán épp mi szorulunk a leginkább segítségre, baráti, lelki, de sokszor fizikai támaszra
éccségi.. közeleg könyörtelenül.. és muszáj meglegyen, utak veszhetnek el, de épp kezdődhetnek.. és muszáj kezdődnie egynek, úgyérzem.. és itt a könnyű út nem tartogat mást számunkra mint elbukást
s itt vagyok én, egy halom lustaság, egyedül, a nap legnagyobb részében, és úgy telik el minden értékes perc hogy utána majd mélyen megbánom.. hogy ezt is elcsesztem.. meg ezt is.. s miért nem tudtam kicsit.. odafigyelni magamra, magamért
a fülem megmaradt érzékenynek.. a zene, mint minőség, szöveg, mint értelem
várom hogy valami vidítót is tudjak ide festeni
"Like reflections on the page
The world's what you create"
The world's what you create"
Dream Theater
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése